Michael Schumacher nem sokkal azután hogy leszállt a Sau Paulo-i repülőtéren, a Morumbi temetőbe látogatott, ahol a korábbi háromszoros világbajnok Ayrton Senna nyughelye van. A hétszeres német világbajnok 20 percet töltött az 1994-ben elhunyt pilóta sírjánál és csendben elmélkedett. A német világbajnok mindképpen meg szeretné nyerni 250-ik, valószínűleg utolsó F1-es versenyét és erre minden esélye meg is van.

Mindeközben Alonso a világbajnoki címnek gratulálók elől menekül, a spanyol ugyanis nem szeretne előre inni a medve bőrére. A spanyol a jelenlegi állás ellenére sem lehet teljesen nyugodt. Ha ugyanis kieseik és Schumacher megnyeri a futamot, búcsút inthet a már biztos világbajnoki címnek. Ebből a szempontból mérföldkő lehet az első kanyar, itt ugyanis nagyon észnél kell lennie Alonsónak, ha ki akar maradni a rajt utáni tolakodásból. Schumacher biztosan mindent egy lapra fog feltenni, nyerni akar utolsó versenyén. Alonsót hiába tartja mindenki 95 százalékig világbajnoknak, tudja ő is, hogy az ördög nem alszik.

A Forma-1 története során volt már olyan finálé, amikor a már biztos bajnoki cím csúszott ki egy pilóta kezéből. 1964-ben a BRM-mel versenyző Graham Hill öt pontos előnnyel utazott a mindent eldöntő mexikói futamra. Legnagyobb riválisa a ferraris John Surtees 34, míg a Lotusszal versenyző Jim Clark 30 ponttl rendelkezett a futam előtt. Az első helyről Clark indult, aki kilőtt a rajtnál és az élre állt. Hill és Surtees viszont jelentősen hátra csúsztak, a tizedik, illetve a tizenharmadik pozícióba és onnan kellett előre küzdeniük magukat. Hill már a harmadik helyen volt, ami számára már a bajnoki címet jelentette, amikor Surtees csapattársa Lorenzo Bandini elvétette a féktávot és nekilökte Hill BRM-jét a palánknak. Az angol pilóta a sérült autóval beporoszkált a boxba, ahol kijavították a hibát és visszatért a versenybe, de már nem tudott beleszólni a futam alakulásába. Ezzel viszont Surtees esélye nőtt meg, ám az élen még mindig Clark állt. Hét körrel a vége előtt azonban a skót motorja ereszteni kezdte az olajat és lassítania kellett. Sorban húztak el mellette az ellenfelek, ami egyben azt is jelentette, hogy Hill a világbajnok. Csakhogy a lapokat újra osztották ezen a délutánon. Az élen Dan Gurney állt, mögötte Bandini és Surtees csak a harmadik volt. A hétszeres motorkerékpáros világbajnok Surteesnek minimum a második helyen kellett célba érkeznie ahhoz, hogy bajnok legyen. A Ferrari boxban azonnal kitették a táblát: Bandini engedje előre Surteest! A Ferrarik felvették az alakzatot és John Surtees második helyen végzett, így egy ponttal verte Hillt, megnyerve az 1964-es F1-es világbajnoki címet.

Legutóbb 1986-ban csúszott ki a biztos cím Nigel Mansell kezéből. A brit pilótának 70, Alain Prostnak 65, Nelson Piquet-nek 64 pontja volt. A képlet egyszerű volt: Prostnak és Piquetnek mindenképpen győznie kellett, de csak akkor nyerhettek, ha Mansell a harmadik helynél hátrébb végez. A toronymagas esélyes Mansell volt, aki a verseny nagy részében biztosan autózott a harmadik pozícióban, távol tartva magát mindenféle csetepatétól. Prost ment, mint a gőzős, de a jobb első gumi elkezdtek ereszteni. Bejött a boxba kerékcserére, ahol 17 másodpercet rostokolt. A kocsit nehezen sikerült felemelni, és az aprótermetű francia jókora hátránnyal tért vissza a versenybe. A Good Year gumik sokkal jobban koptak, mint azzal a mérnökök számoltak és a Williamsnél is aggódni kezdtek, de a csapatvezetés hezitált. A szinte biztos bajnoki cím tudatában nem merték kihozni Mansellt, ami utólag nagyon rossz döntésnek bizonyult. A 64. körben az egyik egyenesben az angol bal hátsó gumija 300-as tempónál defektet kapott. Mansell elkerülte ugyan a balesetet, ám fel kellett adnia a versenyt. Az élre Piquet került mögötte Prost. Mansell balesetéből tanulva Nelson Piquet-t a Williams berendelte kerékcserére. Ezzel azonban átengedte az első helyet és a bajnoki címet a McLaren francia versenyzőjének, aki végül 4 másodperces előnnyel hasított át a célvonalon Piquet előtt és megnyerte az 1986-os Forma-1-es világbajnokságot.